|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 13 találat | lapozás: 1-13 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Maderspach Károly 2003. augusztus 12.Maderspach Livius alig hetvenoldalas könyve Zólyomban, a Nádosy Ferenc Könyvnyomdavállalatban 1909-ben látott nyomdafestéket. 2002-ben a szegedi Bába Kiadó újra kiadta. Zakar Péter a könyv előszavában ezzel indít: "Ezt a kis könyvet nem történész írta. Maderspach Livius magyar királyi bányatanácsos, számos bányászati szakcikk szerzője, szülei: édesapja, Maderspach Károly és édesanyja, Buchwald Franciska emlékét akarta ezzel a munkával megörökíteni. A megjelenés időpontja (1909) nem véletlen. Ruszkabányán ekkor avatták föl azokat az emlékhelyeket, amelyek a tragikus sorsú család e két tagjára emlékeztettek". Maderspach Károlynét, egy aradi születésű ötgyermekes asszonyt vesszőztetett meg a mindenre képes Haynau a szabadságharc támogatása miatt, aminek hírére a férj, a kor ívelt vashídjainak atyja, aki a Clarc-féle Lánchíd-terv mellett szintén elküldte pályatervét, öngyilkos lett. A könyv a családtörténet mellett bemutatja azt a Ruszkabányát és Ruszkicát, amelyek a vasgyártás helyei voltak két évszázada, s amelyek ma már világhírű márványáról ismertek. /Makay Botond: Adatok Ruszkabánya történetéhez. Maderspach Károlyné tragédiája. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./2004. január 20.Szász Enikő színésznő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, az RMDSZ megyei tanácsosa néhány hónapja az RMDSZ megyei művelődési alelnöki tisztségét is betölti. Művelődési és közösségszervező tevékenysége újabb intézményi megerősítést kapott. Elmondta, hogy a 2003 őszén megalakult Civil Tanács művelődési szakcsoportjára támaszkodhat. Január 23-án megemlékezést tartanak a Temesváron, a temetőben Székely László építész halálának hetvenedik évfordulója alkalmából. Szeretnének szobrot állítani Temesvár első főépítészének. A tavaly felavatott Kós Károly Közösségi Központban az idei első előadó Jancsó Árpád út-, híd- és vasútépítő mérnök lesz, aki a Bega-hídakról tart előadást. Februárban Csomafáy Ferenc kolozsvári fotóművész Erdélyi arcképcsarnok című tárlatát hozzák Temesvárra, márc. 15-re pedig a szegedi Szőke János fotóit állítjuk ki. Kilencedik alkalommal rendezik meg, eurorégiós méretűre tervezve a Bánsági Magyar Napokat ápr. 16–25. között. Ruszkabányán emléktáblát fognak állítani Maderspach Károlyné Buchwald Franciskának. /Szekernyés Irén: Szobrot állítunk Székely Lászlónak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./2004. április 23.Ápr. 22-én zsúfolásig megtelt a Temesvári Műegyetem előadóterme, ahol felidézték a Bánság neves hídépítője, Maderspach Károly életét és munkásságát. A rendezvény társszervezője, a Temesvári Magyar Nőszövetség felkutatta és meghívta az emlékünnepségre a Maderspach család Magyarországon és Ausztriában élő leszármazottait. A Maderspach Károly által épített vashíd köti össze a Temes két partját Lugoson, de áll és használják a Karánsebesen, Herkulesfürdőn épített hídjait is. Maderspach volt az első Délkelet-Európában, aki öntöttvasból (az acélszerkezetet akkor még nem ismerték) hidat épített. Maderspach Károly életének kevésbé ismert epizódjait Szekernyés János helytörténész elevenítette fel. A rendezvény a Jancsó Árpád–Szekernyés János szerzőpáros kétnyelvű (magyar–román) Maderspach-kötetének bemutatásával ért véget. /(S.): IX. Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 23./2004. április 26.Ápr. 23-án Ruszkabányán ökumenikus istentiszteleten emlékeztek Maderspach Károlyra és feleségére, Buchwald Franciskára. Az egykori Maderspach-házon lévő háromnyelvű emléktáblát felszentelték. A márványtábla magyar, román és német felirattal tudatja: “Ebben a házban élt Maderspach Károly és neje Buchwald Franciska, a XIX. századi ipari fejlődés és polgári haladás jeles személyiségei”. At előző napon Temesváron tartották a Maderspach-szimpóziumot. /Szakmáry Károly: “Új hidak épülnek”. A Maderspach család feltámadása Ruszkabányán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 26./2005. március 31.A dévai helytörténeti kör folytatta az erdélyi nagyasszonyokról elkezdett előadássorozatot. Deák Piroska tanárnő ezúttal az aradi származású, Hunyad megyében is élt legendás nagyasszonyról, a szabadságharc ruszkabányai hősnőjéről, Maderspach Károlynéról tartott előadást. Az előadó, aki részt vett a ruszkabányai jubileumi emlékünnepségen, most beszélt a Ruszka-hegység bányavidékének fejlődéséről, valamint a Maderspachék bánya- és vasműtársulatáról. /Schreiber István: Előadás a szabadságharc legendás nagyasszonyáról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./2006. május 9.Történelmi családokról sok tanulmány, könyv jelent meg az utóbbi években. Aradon a vártnál többen jöttek el a Tulipán könyvesboltba, hogy találkozzanak a Maderspach ükunokákkal. Egy jelenleg Szegeden és Budapesten élő, ám erőteljes aradi és bánsági gyökerű polgárcsaládról van szó, amelynek felmenői sokat tettek a hazai iparfejlődés érdekében. A szabadságharc iránti közismert elkötelezettségük 1849-ben tragédiába torkollott: Maderspachné Buchwald Franciskát Ruszkabánya határában Haynau nyilvánosan megvesszőztette, férje, Károly, kora egyik legjelesebb hídmérnöke és a ruszkabányai (Krassó-Szörény megye) vasgyár létrehozója pedig a nejét ért megaláztatás miatt öngyilkos lett. A családtörténet mai kutatói szerint ez az önfeláldozás mentette meg a pusztulástól a vasművet. Az esemény emlékére két évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek el a ruszkabányai házon. Más kiválóságai is voltak a házasság révén összekapcsolódó Buchwaldoknak, Maderspachoknak, Edelspachereknek. Elég az aradi Felső temetőben nyugvó koleragyógyító Buchwald József doktort említeni, vagy fiát, Gyulát, aki a hideg priznic néven ismert lázcsillapító borogatás első alkalmazója volt a Kárpát-medencében. Az Edelspacherek pedig Gyorok, Simánd, Mácsa és több környékbeli település felemelkedéséért fáradoztak eredményesen. Mindezekről szó esett a könyvbemutatón, amelyre eljött a Buchwald család néhány tagja, akik elhozták a család történetéről írt könyveiket: Maderspach Franciska németből lefordított visszaemlékezését (Maderspach Kinga Emlékirat töredék, illetve Maderspach Livius Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Ruszkabánya történetéhez címmel. Maderspach Kinga a Csikyben rendhagyó történelemórát tartott. Levetítették az általa rendezett családtörténeti dokumentumfilmet. /Puskel Péter: Egy rendhagyó könyvbemutató kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./2007. október 8.Krassó-Szörény megye székhelyén, Resicabányán október 5-én a városi könyvtárban emlékeztek október 6-ára ,Vígh Irén városi RMDSZ-elnök és Nagy Péter resicabányai Platanus-elnök szervezésében. A megyeszékhelyről kocsikkal mentek Nándorhegyre, a Bisztra-parti városba, emlékezve arra, hogy Bem serege Petőfivel együtt Nándorhegyen is átvonult. Megnézték a Tóth János tervezte negyvennyolcas vándorkiállítást is. Mióta újra felfedezték Boksánbányán az emlékművet, azóta két helyen van rendezvény október 6-án. Az 1948-ban emelt román szövegű emlékműnél október 6-án Makay Botond ny. református lelkész és Gheorghe Stefan görögkeleti pap rövid ökumenikus szertartását követően Bálint Mihály megyei RMDSZ elnök emlékeztetett az itteni negyvennyolcas eseményekre, amelynek – amint azt az emlékmű is jelzi – magyar, román és német áldozatai is voltak. Ennél az emlékműnél a polgármesteri hivatal, a megyei és a városi RMDSZ koszorúzott, míg a németboksáni római katolikus temetőben lévő obeliszknél csak a megyei és városi RMDSZ. Resicabányán a Herglotz-féle negyvennyolcas kereszthegyi emlékműnél nem volt megemlékezés, mert a rossz időjárás miatt nem vállalták a fölrándulást. Ruszkabányán megkoszorúzták a Maderspach-házon lévő, pár esztendeje felavatott emléktáblát, majd a temetőben az 1848–49-es szabadságharcot fegyverrel támogató Maderspach Károly vas- és acélgyáros sírját. A községnek nincsen magyar lakossága, ezért emlékbeszéd nem hangzott el. /Megemlékezések Krassó-Szörényben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./2009. március 14.Resicabányán 1848, Szabadság, Világszabadság címmel a Magyar Házban kiállítás nyílt, amelyen az 1848-asok portréi és néhány dokumentum mellett Krassó-Szörény forradalmi emlékhelyeinek fényképei is megtekinthetők. Mindezek mellett a létező, vagy régen létezett emlékhelyek is láthatók, a kereszthegyi Herglotz-féle monumentális emlékműtől a boksánbányai Honvédszoborig, vagy a Maderspachné Buchwald Franciska mellszobrától a Maderspach Károly ruszkabányai sírjáig. /Makay Botond: Tematikus ünnepi kiállítás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./2009. október 13.Emlékezetes múltidézést jelentettek Lacsny Péter és Domonkos László Hunyad megyei könyvbemutatói. Lacsny Péter Maderspach Károly ükunokájaként a családban élő emlékek sokaságát osztotta meg közönségével. Maderspach Viktor három könyvét mutatta be unokája, Lacsny Péter. A budapesti Masszi Kiadó gondozásában megjelenő kötetekről beszélve emlékezett Maderspach Viktor rendkívül olvasmányos, betiltásuk ellenére is sok kiadást megért könyveire. A bemutatott Menekülésem Erdélyből, Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig, illetve a Páreng-Retyezát című kötetei érdekfeszítő olvasmánynak ígérkeztek. Domonkos László író, esszéista az első világháború magyar borzalmainak és hőstetteinek kevésbé ismert részleteire emlékezett Az elárult hadosztály című művében. A kötet az erdélyi, balassagyarmati és muravidéki önkéntesek hősies ellenállásáról szól, akik igyekeztek megakasztani a trianoni gőzhengert. Az 1918. december 1-i „egyesülés” nyomán benyomuló román csapatokkal szembeni ellenállásra szerveződő Székely Hadosztály a magyar kormány részéről nem igazán kapott támogatást. Ezért beszélhetünk elárult hadosztályról. Hiteles történelmi adatokra támaszkodva bemutatta a három elkeseredett „végvári” küzdelmet. Ugyancsak dokumentált kötetben /Nagyenyedi ördögszekér/ tárta az olvasó elé Domonkos László az 1849. január 8-i nagyenyedi vérengzést. Ezen a napon Nagyenyeden ezernél több védtelen magyar embert mészároltak le a mócvidéki román felkelők. Legalább ennyien pusztultak még el azok, akik a fogcsikorgató fagyban menekülni próbáltak. És porrá égett a város. A pusztítás mértéke a második világháborús Drezdáéhoz volt hasonló, csakhogy itt nem a bombák, hanem az eszeveszett düh lángja pusztított. A gyilkosokat mai napig hősként tisztelik Romániában. Állati kegyetlenséggel pusztított el egy védtelen várost tízezer román hegylakó, – ismertette a szerző Nagyenyedi ördögszekér című kötetét. A nagyenyedi vérengzés, illetve a korábbi Horea féle felkelés volt az, ami borzalmával felborította e vidéken az etnikai viszonyrendszert. Félelmet hagyott maga után, szórvány vidékké téve Dél-Erdélyt – fogalmazott Domonkos László. /Gáspár-Barra Réka: Maderspach Viktor és Domonkos László könyvei. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./2009. október 19.Kettős évfordulóra emlékeztek a hétvégén Ruszkabányán a Madrespach család leszármazottai, meghívottaik és a helybeli lakosság körében. A hajdani családi háznál Maderspach Károly és Buchwald Franciska ükunokái helyezték el az emlékezés koszorúit. Haynau emberei koholt vádak alapján nyilvánosan megvesszőzték a honvédek oltalmazójaként ismert Buchwald Franciskát. Férje, Maderspach Károly ezt követően agyonlőtte magát. /Gárpár-Barra Réka: Kettős Maderspach évforduló Ruszkabányán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./2011. november folyamánA lap szerkesztőségi cikkben foglalkozik a november 14–15-én Déván és Marosillyén tartott Szórványnapokkal: a rendezvény főelőadásai a Megyeháza dísztermében zajlottak, majd az intézmény előtti téren leleplezték Barcsai Ákos volt főispán, majd erdélyi fejedelem (1657–1659) emlékoszlopát. Vasárnap, november 15-én Marosillyén Bethlen Gábor volt erdélyi fejedelem szülőházánál tartottak megemlékezést.A második oldalon az Iskolaalapítás Hunyad megyében című cikk a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont alapításáról szól. Ugyancsak ezen az oldalon olvasható Deák Levente jogász ismertetője a vagyonközösség kényszerű megszüntetéséről. A negyedik oldalon olvasható Fülöp Júlia szászvárosi gyógyszerész cikke a rubinmisés Antal atyáról. A lélek csendje című rovatban Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor Adventre várva címmel ír zsoltármagyarázatot. A következő, szintén egyházi jellegű írásban Kiss Hajnal nyugalmazott magyartanár megemlékezik a lupényi református templomról és egyházközségről, ahol egykor édesapja, néhai Gráf József szolgált. Az ötödik oldalon Csatlós Erzsébet szegedi élményeiről számol be, a Téglás Gábor Iskolaközpont diákjainak egy részével látogatta meg a várost. Egy másik csoport diák egy kaposvári vers- és prózamondó versenyen vett részt, erről is olvashatunk, de értesülhetünk arról is, hogy a dévai elemisták Sepsiszentgyörgyön ballada- és mesemondó versenyen mérhették össze tudásukat kortársaikkal. A hatodik oldal helytörténeti cikkeket tartalmaz. Takács Piroska Nagyasszonyaink sorozatában Maderspach Károlyné Buchwald Franciskára emlékezik. Fülöp Júlia Szászváros főtéri műemlékekeit veszi számba. Schreiber István történész a kolczvári Kendeffi Ilona regéjéről ír. A hetedik oldalon RMDSZ tisztújító gyűlésekről szerzünk tudomást, ezek Petrozsényban, Lupényban és Hátszegen zajlottak az elmúlt hetekben. Kun Árpád Hunyad Megyei Hírmondó 2014. július 11.A bánsági hídépítő, Maderspach KárolyA bánsági Maderspach Károly életét és munkásságát mutatta be Budapesten, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, egy időszakos kiállítás keretében, Maderspach Kinga, ükunoka. A kiállításon sok családi és múzeumi tárgy látható, a most napvilágra került, különleges hídtervekkel együtt. A „Hidakat épített időn, s folyókon át...” című kiállítás, 2014. augusztus 3-ig még megtekinthető. A Nyugati-Kárpátok folyói fölött, a vad ruszkai havasok sziklás völgyeiben építette meg 1833-ban, a világ elő vonóláncos öntöttvas ívhídját Maderspach Károly. A reformkor híres vasgyárigazgatója volt, akit József nádor is meglátogatott ruszkabányai üzemükben, és aki hídügyben vitában állt Széchenyi Istvánnal. Akit Kossuth Lajos a kormánnyal szemben támogatott, és aki Bem tábornok magyarországi utolsó óráiban szállást adott a hadvezérnek. Maderspach Károly tehetséges hídépítő mérnök és kiváló kohász volt, aki feláldozta életét családjáért és a hazájáért. A Bánság e híres mérnökembere Magyarország első vashídját építette meg, és megalapítója lehetett volna Magyarország hídépítő iskolájának, ha életét és karrierjét nem töri ketté az 1848–49-es forradalom. Ruszkabányán (Rusca Montana) már alig lelhetők fel nyomai a hajdani vasgyárnak, pedig valamikor igen gazdag és virágzó üzem volt. Nándorhegytől egy bekötőút visz a völgybe, ahol áll még a Maderspach ház, és ahol egy szép emléktábla őrzi Károly és felesége Buchwald Franciska emlékét. Friss virág jelzi mindig, hogy még ma is vannak, akik emlékeznek rájuk. Köszönet érte. Maderspach Kinga ükunoka, Nyugati Jelen (Arad) 2017. március 28.Új Szórvány-kiadványok, az értékmentés jegyébenA Temesvári Szórvány Alapítvány székházában hétfőn délután mutatták be a civilszervezet legújabb kiadványait,Az alvó kastélyok mesevilága című négynyelvű kötetet és Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle X. évfolyamának 2. számát, Bánsági ipartörténet címmel. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet a BANATUR – Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban című kötet a Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program forrásaiból megvalósult projekt keretében jelent meg, a Temesvári Szórvány Alapítvány, Igazfalva Polgármesteri Hivatala és Kanizsa Polgármesteri Hivatala együttműködésének köszönhetően. Kovács Katalin projektmenedzser a sajtónak elmondta: a határon átnyúló projekt célja a turizmus fejlesztése, az albumba a Bánság szerbiai területéről 17, a romániai területről 25 kastély, kúria története, a hozzájuk fűződő legendák, színes fotók kerültek be. „A céljaink között volt az is, hogy a kastélyok eredeti magyar elnevezését újból bevigyük a köztudatba” – mondta Kovács Katalin, aki szerint román oldalon 38 kastélyt, kúriát, vármaradványt azonosítottak, de egyeseknek a tulajdonosai nem járultak hozzá az albumban való megjelentetéshez, még fényképezni sem engedték a tulajdonukba került műemlék épületet. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet magyar, román, szerb és angol nyelven jelent meg, megszületéséhez hozzájárult Miklósik Ilona muzeológus és Keresztes Péter televíziós szerkesztő, fotós. A Régi(j)óvilág legújabb, csak elektronikus formában megjelentetett számát Illés Mihály főszerkesztő mutatta be. A kiadvány témája – Bánsági ipartörténet – nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, mert a Bánság az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb ipari teljesítménnyel rendelkező régiója volt. A kiadvány külön írást szentel a 225 esztendeje született Maderspach Károly kohómérnöknek, a függő vonórudas vashíd feltalálójának, 1848-as hősnek és a 125 esztendővel ezelőtt megtartott nagy temesvári kiállításnak. A Régi(j)óvilágban irodalom is van, Majtényi Erik: Hajóharang a Hold utcában című írása, Anavi Ádám verse, valamint Schiff Júlia: A hegy vonzáskörében című történelmi riportja. Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár monarchia-korabeli ipara mára szinte teljesen megsemmisült, az egyetlen „túlélő” a Románia legrégebbi sörfőzdéjeként reklámozott Sörgyár. A legtöbb 1918 előtti ipari létesítmény a lebontás sorsára jutott, vagy csak töredék maradt meg belőle, mint a Harisnyagyárból vagy a Városi Vágóhídból. Dr. Bodó Barna arra kéri lapunk olvasóit, aki régi ipari emlékkel (temesvári termékkel vagy régi fotóval) rendelkezik, az értesítse temesvári szerkesztőségünket (elérhetőségek az újság impresszumában) vagy a Szórvány Alapítványt, mert gyűjtés indul az ipartörténeti emlékek megmentése érdekében. Természetesen mindenki megőrizheti saját emlékeit, a Szórvány Alapítvány fotósa lefényképezné a régi tárgyakat, illetve másolatokat készítene a régi fotókról egy leendő album számára. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-13
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
